Az Ősi Korok

Egyetlen Gar sem volt ott, hogy lássa. Ez a mély múlt, ahogy a sámánok mesélik, ahol a mítosz és az emlékezet rég összefolyt — fogadd legendaként, ne krónikaként.

• A Széttörés — időtlen idők előtt egy katasztrófa darabokra törte a holdat, és az azóta is széttörve függ az égen.
• Az Alászállás — a Floating Islands szigetein ereszkedett alá a Lizardfolk, hidegvérűen és cseppet sem lenyűgözve, hogy az alanti világot a magáévá tegye.
• Az Ősi Háború — a Throg'Garokat már itt találták: akkor még nem bárdolatlan vadak voltak, hanem hatalmas megalitok építői. A két nép a mitikus korokon át háborúzott, és a Lizardfolk győzött: ledöntötte a megalitokat, és a helyükre templomokat és óriási piramisokat emelt.
• A Bukás — semmi sem maradt meg abból, amit építettek. Mindkét nép elkorcsosult, a kőfaragók és a templomépítők egyaránt visszasüllyedtek az állat felé, a világot pedig elárasztott szentélyek és ledőlt oszlopok borítják. Az emberiség későn érkezett, egy nála is régebbi romhalmazba.

A GAROK ELJÖVETELE

A törzsek későn érkeztek a világba, és saját kezdetüket egy szuszra mondják el. Minden Oom'Gar gyermek megtanulja, mielőtt vadászni tudna, a sámánok pedig a tűz mellett ismételgetik, egyetlen szót sem változtatva rajta:

„Először voltak az Oomok, és békében éltek a vadakkal a völgyben. Aztán a félénk Tulok úsztak Garuun vizeiben, és ették a halat, mert a halnak nincsenek érzései. Így lett a halál. Aztán a Kunok megszelídítették a vadakat, és kőerődöket emeltek. Így lett a vas. Aztán a Wufok a hegyekbe mentek, fegyvert kovácsoltak, és baj lett belőlük. Így lett a vérontás a Garok között.”

Egyszerre családfa és vádirat: minden törzs abban a sorrendben, ahogy megjelent, és mellette az, amit a világra szabadított. Az Oom'Garok bocsánatkérés nélkül mondják el — ők az elsők benne, és nem hoztak semmit. A Kun'Garok erre azt felelik, hogy az a nép, amely semmit sem hozott, semmit sem épített. A Wuf'Garok állítólag mindenkinél jobban élvezik az elmondását.