Favágás és bányászat

FAVÁGÁS

A fa minden tábor gerince — az első durva lándzsától a falakig, amelyek kint tartják az éjszakát. Vegyél kézbe egy baltát, vagy ami még jobb, egy fejszét (a kalapácsfejsze, a hosszú nyelű bárd vagy a csatabárd is megteszi), célozz egy álló fára, és üss. A fölötte látható sáv mutatja, mennyit ad még, mielőtt kidől.

Egy-egy ütés néha leválaszt egy-két faforgácsot, az igazi zsákmány azonban akkor jön, amikor a fa kidől: minden törzsből fa, a nagyobbakból nehéz farönk, amelyet a legerősebb építményekhez becsülnek, az édesgyümölcsfákról pedig lerázott gyümölcs. Az elhalt, kidőlt fa — a kézzel átválogatott rőzsekupac — ezzel szemben növényi rostot, forgácsot és botokat ad, a kétségbeesetteknek pedig olykor egy kövér lárvát is.

Puszta ököllel is leverhetsz néha egy kis faforgácsot egy fáról vagy holtfáról, de munkasérüléssel fizetsz érte. A kivágott fa idővel újranő, így a bölcs tábor sosem tarolja le a saját földjét.

BÁNYÁSZAT

A követ és a vasat a föld csontjaiból kell kitépni. A bányász leghűbb szerszáma a csákány — ez harap a legmélyebbre, és néhány csapással szétveri a lelőhelyet —, de a kalapács, a pöröly, a kovácskalapács és a kalapácsfejű kalapácsfejsze vagy harci kalapács is megteszi, csak lassan. A sziklán sem fejsze, sem penge, sem lapát nem fog. Bármivel ütöd is, a lelőhely ugyanannyit ad, amikor szétesik — egy Kohásznak másfélszer annyit. Puszta kézzel csak lehorzsolt ujjperceket és munkasérülést szerzel.

Üsd a lelőhelyet, amíg szét nem esik:

• A sziklakibúvások bőven adnak követ, időnként kőtömböt, olykor pedig pattintott követ.
• A vaserekből vasérc nyerhető; a ritkább telérek aranyrögöt adnak.
• A sárga kénkő és a szürke agyagpartok teszik teljessé a zsákmányt.

A laza kőkupacokhoz semmilyen szerszám sem kell: válogasd át őket kézzel, és követ meg pattintott követ kapsz, amelyből az első pengéid készülnek.